Tisztán emlékszem arra a decemberi napra, amikor elindultam a változás – hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított – útján. 2022. december 27-én reggel, ahogy felültem az ágyban, éles fájdalom hasított a derekamból kiindulva végig a jobb lábamba. Olyan erős, áramütésszerű fájdalom volt, amit addig soha nem tapasztaltam – és ami aztán hosszú hónapokon át meghatározó része lett az életemnek.
Minden mozdulat, amely a törzsem döntésével járt, szinte elviselhetetlenné vált. Volt, hogy üvölteni tudtam volna. A legmegalázóbb pillanatok egyike az volt, amikor már a wc-ről sem tudtam segítség nélkül felállni. Teljesen kétségbeejtő és megsemmisítő érzés volt.
Sokan mondják, hogy amíg nem fáj eléggé, addig az ember nem változtat. Én is így voltam vele. Fel sem merült bennem, hogy máshogy kellene élnem, amíg a testem megálljt nem parancsolt.
A vizsgálatok szerencsére kizárták az életveszélyes állapotot. A diagnózis: izomgyulladás a medence izmain belül, ami az ülőideget nyomja – ez okozta az éles fájdalmat. Megkönnyebbültem.
A gyógyulás útján egy fantasztikus gyógytornász kísért el – máig hálás vagyok neki. A konzultáció során kiderült, hogy a várandósságaim alatt kialakult szétnyílt hasizmom, valamint a nem megfelelően kiválasztott testmozgás együtt vezettek ehhez az állapothoz.
Olyannyira meg akartam szabadulni a fájdalomtól, hogy minden nap 40–50 percen át szorgalmasan végeztem a gyakorlatokat. Az elviselhetetlen fájdalom ugyan enyhült néhány hét alatt, de még négy hónap múlva is megmaradt egy állandó, közepesen erős fájdalom, amely megnehezítette a jobb oldalamon való alvást, és gyakran akadályozott napközben is.
A gyógytornász értetlenül állt a helyzet előtt. Ennyi idő után szerinte már el kellett volna múlnia a panaszoknak – vagy legalábbis jelentősen csökkenniük kellett volna.
Ekkor értettem meg, hogy a fájdalom nemcsak fizikai tünet volt, hanem valaminek a következménye. Minden, amit évek óta magamba fojtottam, most szó szerint testet öltött. Nem elég a tünetet kezelni – az okot kell megérteni.
A munkahelyemen egyre rosszabbul éreztem magam. Folyamatosan magas pulzussal éltem, nyomasztott a légkör, de nem mertem konfrontálódni. Ez belülről emésztett. Esténként rosszul aludtam, reggelente kimerülten ébredtem. Közben otthon is egyre nehezebben viseltem a mindennapokat – a fáradtságtól türelmetlenné és ingerültté váltam, főleg a gyerekeimmel szemben. Tisztában voltam vele, hogy ez így nincs rendben, csak azt nem tudtam, min kellene változtatnom.
A fordulat akkor következett be az életemben, amikor két kolléganőmtől hallottam a mentáltréningről. Elkezdtem utánaolvasni, mit is jelent ez pontosan. Elolvastam két könyvet, majd kipróbáltam néhány technikát magamon. És működtek.
Ez adott annyi lendületet, hogy jelentkezzek egy mentáltréner képzésre – bár bevallom, hetekig rágódtam, hogy vajon képes leszek-e végigcsinálni két kisgyerek mellett? Az alacsony önbizalmam újra és újra kételyekkel bombázott.
Az elsődleges célom az volt, hogy olyan módszereket tanuljak, amelyek segítenek nekem egyensúlyban maradni, és később talán a gyerekeimnek is segíthetek ezekkel. A gyakorlatorientált képzés során új szemléletmódot kaptam, amit lépésről lépésre kezdtem beépíteni az életembe.
A változás nem egyik napról a másikra történt – de fokozatosan csökkent a szorongásom, nem idegesítettek már jelentéktelen dolgok, és megtanultam uralni az érzelmeimet. Ez felszabadító érzés volt.
A legmélyebb pont vezetett el ahhoz, hogy rátaláljak a saját utamra. Ma már mentáltrénerként segítek másoknak is abban, hogy felismerjék: nem kell, hogy az életük a túlélésről szóljon.
Mert a fájdalom lehet figyelmeztetés – de lehet kezdet is. Kezdete egy olyan útnak, ahol újra kapcsolatba kerülhetsz önmagaddal, visszatalálhatsz az erődhöz, és megtanulhatsz kiegyensúlyozottan élni.
És ha nekem sikerült, másnak is sikerülhet.
Ebben a blogban olyan témákról írok, mint a stresszkezelés, önbizalom, szokásformálás és belső erőforrásaink felfedezése. Amit itt találsz: őszinte történetek, gyakorlatias eszközök és bátorító gondolatok – hogy ne érezd magad egyedül az utadon.
Szorongásos állapotban a test gyakran előbb reagál, mint a gondolataink. Ebben a cikkben három egyszerű, mégis mélyen ható légzőgyakorlatot mutatok be, amelyek segítenek lecsendesíteni az idegrendszert, csökkenteni a belső feszültséget, és visszatalálni egy nyugodtabb belső állapothoz – bárhol, bármikor.
Versenyek és fontos megmérettetések előtt sok sportoló tapasztal testi tüneteket, például hányingert, gyomorgörcsöt vagy remegést, amelyek gyakran ijesztőnek és zavarónak tűnnek. Ebben a cikkben megmutatom, mi zajlik ilyenkor valójában a testben, miért nem gyengeségről van szó, és hogyan lehet megtanulni együttműködni ezekkel a jelzésekkel. Egy személyes történeten keresztül arra is rávilágítok, hogy a test tanult reakciói miként jelennek meg teljesítményhelyzetekben, és milyen mentális eszközök segíthetnek abban, hogy a feszültség ne akadály, hanem értelmezhető jelzés legyen.
Az önbizalom sokszor egészen máshogy jelenik meg, mint ahogy elképzeljük. Nem hangos, nem feltűnő, és nem mindig látszik kívülről — éppen ezért könnyű összekeverni a bizonytalansággal vagy a megfelelési vággyal. Ebben a cikkben arról írok, hogyan születik meg a belső önbizalom, milyen jelekből érzed meg, ha valójában nem a bátorság hiányzik, hanem a pihenés, és hogyan találhatsz vissza ahhoz a csendes erőhöz, amely nem mások elismeréséből, hanem saját értéked felismeréséből táplálkozik.