A kiégés alattomos folyamat, mert nem egyik napról a másikra jelentkezik. Lassan, fokozatosan veszi el az energiát és a lelkesedést, míg végül a mindennapok rutinná, a korábban szeretett tevékenységek pedig terhes feladattá válnak. A folyamatot gyakran kíséri mentális kimerültség, érzelmi fásultság, és az az érzés, hogy hiába próbálsz mindent jól csinálni, semmi sem elég.
Ebben a cikkben végigvesszük:
A kiégés (burnout) nem egyszerű fáradtság, hanem tartós érzelmi, mentális és fizikai kimerültség, amely akkor alakul ki, amikor tartósan túl nagy terhet viselünk, miközben kevés valódi feltöltődési lehetőségünk van.
A jelenséget először a segítő szakmákban dolgozóknál figyelték meg – orvosoknál, pedagógusoknál, pszichológusoknál –, de mára világossá vált, hogy bárki érintett lehet.
A kiégés egyik legnagyobb csapdája, hogy sokáig úgy érezzük, még bírjuk. Aztán egy ponton a szervezet, az elme és a lélek egyszerre mondja: elég.
A kiégés több szinten is jelentkezhet – testi, érzelmi, mentális és viselkedéses tünetek formájában. Ha ezek közül több is ismerős, érdemes megállni és átgondolni, mi történik benned.
A tartós stressz testi jelei gyakran megelőzik a lelki kimerülést.
A kiégés nem egyik napról a másikra köszönt be. Először lelkes vagy és motivált. Aztán egyre több felelősséget vállalsz, egyre kevesebbet pihensz, észrevétlenül nő a nyomás.
A tested jelez – fáradékonyabb vagy, nem alszol jól –, de nem állsz meg, mert „most nem lehet”.
Aztán jönnek az apró érzelmi eltolódások: egyre kevésbé élvezed azt, amit korábban szerettél.
Végül a túlterheltség állandósul, és már sem a pihenés, sem a hétvége nem hoz valódi feltöltődést.
A kiégés nem gyengeség, hanem a tested és a lelked jelzése: „Így nem megy tovább.”
2021 októberében, amikor a lányom 20 hónapos volt, a fiam pedig négy és fél éves, vissza kellett térnem a munka világába – miközben javában tombolt a világjárvány. Mindkét gyereknél tejfehérje-érzékenységet diagnosztizáltak abban az évben, és épp csak kezdtem megszokni az új étrendünket, amikor a munkahelyi elvárások újra beléptek az életembe.
Akkoriban minden nap úgy éreztem, mintha százfelé szakadnék. Egyszerre akartam jó anya, jó munkatárs és jó társ lenni, de estére már semmi nem maradt belőlem. Magamra semmi időm nem maradt, minden nap úgy éreztem, mintha valami mókuskerékben lennék. És ezt a munkahelyemen a kollégák közötti belső feszültség csak tovább fokozta.
Az eszemmel felfogtam, hogy boldognak és elégedettnek kellene lennem – hiszen van két egészséges gyerekem, munkahelyem és párkapcsolatom. De sehogy sem sikerült megélnem az örömöt a hétköznapokban.
Akkor még nem tudtam, hogy ez a mentális és érzelmi kimerülés egyik legjellemzőbb tünete.
Innen még jó pár év telt el belső vívódásokkal, mire 2024-ben megismertem a mentáltréning eszköztárát, ami segített megérteni, mi történik velem, és hogyan lehet ebből kilépni.
A kiégés a sport világában sem ritka – sőt, a teljesítménykényszer és a folyamatos nyomás miatt különösen gyakori.
Egy sportolónál a kiégés jelei sokszor először nem a pályán, hanem a mindennapokban jelentkeznek.
A sportolói kiégés lényege, hogy a teljesítmény kerül a középpontba, nem pedig az ember. Amikor valaki már nem azért edz, mert szeret mozogni, hanem mert fél, hogy máskülönben csalódást okoz – akkor a test és a lélek is jelezni kezd.
A mentális regeneráció ilyenkor kulcsfontosságú:
a tudatos pihenés, a belső motiváció újraépítése, a légző- és figyelemgyakorlatok, valamint a reális célok kitűzése mind segítenek abban, hogy a sportoló visszataláljon az egyensúlyhoz és a sport öröméhez.
A kiégésből való felépülés időt és türelmet igényel – de minden apró lépés közelebb visz a változáshoz.
A kulcs az, hogy tudatosan visszaépítsd a belső tartalékaidat, és engedd meg magadnak a pihenést.
A regeneráció azzal kezdődik, hogy elismered: elfáradtál. Nem gyengeség, hanem bátorság ezt kimondani.
Kezdd kicsiben: alvás, étkezés, mozgás, légzés. Ezek azok a fizikai alapok, amelyek nélkül a mentális erő sem épülhet vissza.
Tanulj meg nemet mondani – akár a munkahelyen, akár otthon.
A határok nem falak, hanem védelmi vonalak, amelyek segítenek megtartani az egyensúlyt.
Tedd fel magadnak a kérdést: Miért csinálom, amit csinálok?
A kiégés gyakran azért alakul ki, mert elveszítjük a „miértet” a mindennapokból.
A kiégés nem a vég, hanem egy jelzés: a tested és a lelked próbálja elmondani, hogy túl sok volt.
Nem szabad megvárni, amíg teljesen elfogynak az erőforrásaid.
A változás azzal kezdődik, hogy figyelsz magadra, és apró lépésekkel újra elkezded építeni a belső egyensúlyt.
A regeneráció nem a gyengeség jele, hanem annak az alapja, hogy újra erőre kapj.
Ebben a blogban olyan témákról írok, mint a stresszkezelés, önbizalom, szokásformálás és belső erőforrásaink felfedezése. Amit itt találsz: őszinte történetek, gyakorlatias eszközök és bátorító gondolatok – hogy ne érezd magad egyedül az utadon.
A kiégés alattomosan kúszik be a mindennapjainkba – először csak fáradtnak érezzük magunkat, később már semmihez nincs kedvünk. Ebben a cikkben megmutatom, milyen jelei vannak a kiégésnek, hogyan ismerd fel időben, és hogyan indulj el a mentális regeneráció útján – hogy újra kiegyensúlyozottan tudj jelen lenni a mindennapjaidban.
Sokan érezzük, hogy a mások véleményétől való félelem megbénít és szorongást okoz. A cikkben megmutatom, hogyan alakul ki a megfelelési kényszer, milyen szerepe van benne a belső kritikusnak, és mit tehetsz, hogy magabiztosabban élj.
A szokások nem arról szólnak, hogy minden nap hibátlanul teljesíts. Sokkal inkább arról, hogy újra és újra kapcsolódj önmagadhoz, és apró lépésekkel építs olyan rutint, ami támogat a mindennapokban.
Ebben a cikkben gyakorlati példákon keresztül mutatom meg, hogyan alakíthatsz ki működő szokásokat, amelyek nem nyomasztanak, hanem valódi kapaszkodót jelentenek számodra.